Fejlődés?

Gondolatban végigsétálok a gangon, ott, ahol nagyanyám udvarában azt a finom körtét ettem. Azután este felkuporodtam a kanapéra. Onnan hallgattam a felnőttek beszélgetését...persze, akkor még az emberek tudtak beszélgetni. Mindenről, ami fontos volt számukra.Az aratásról, az unokákról, mindenről. Mert akkor még jó szokás volt a nemzedékekkel együtt lakni. Az apróságokra gyakran a nagymama vigyázott, és azok

itták minden szavát. Hallgatták a meséit, TV nem lévén, volt a téli estéken idő bőven. Az egész családra.

Emlékszem később a fadobozos, régi rádióra is. Mekkora dolog volt, ha a slágerlistát meghallgathattuk.

De a férfiaktól is volt mit tanulni. A természet, és az állatok szeretetét. A korán kelést, és a munka erejét, megbecsülését.

  Azután, ahogy teltek az évek, a fiatalok elkezdtek külön lakásba költözni. Volt ebben jó is, rossz is.

Az úgynevezett önállóságnak is megvolt az ára.

- Gyorsan töröld le az asztalt ebéd után, és írd meg a leckédet...Addigra kell a hely, mert vacsorázunk.

Apa, anya is egyre kevesebbet beszélgettek. Ha meccs volt a rádióban, a férfinépség mind odagyűlt

egy pohár sör mellé.

- és akkor még a TV- ről nem is beszéltem...pedig az az idő is eljött...Abban pedig egyre több volt a sport, a hírek, az új csatornák...

   Az emberek egyszer csak elkezdtek elidegenedni.  Ezt nevezték úgy, hogy a test után a lélek magánya.

Szellemi társnak ott volt a TV.

   Azt hiszem, akkor kezdett el a test és a lélek ketté válni.

Azután az Internet rátette az i -re a pontot...a magányos lelkek beszélgető társat kerestek...és találtak...

Miért lehet egy vadidegen emberrel jobban "  elbeszélgetni " , mint a saját párunkkal ?!

Művészetről, könyvekről. Ja, ez utóbbiról már rég leszoktunk...pedig régen ezek még közös témák voltak...

- Megetted a vacsorát ?

- Igen, de már majdnem hideg volt...

- Mert az a ... TV nézés...

- Holnap...

- Hogy mi, mit mondtál ?

- Hogy holnap...

- Ühüm, hmmm...hmmm...

- Figyelsz?

- Psssszt...

...és jön az Internet...

- Olvastad ?

- Jó volt, igazán...

- Kedves vagy...

- Mit szólnál ehhez a változathoz ?

- Lehet, hogy igazad van, jobb lenne...de a tied, az igazán tetszett...

- Hát, igyekszik az ember...

- De hová is ?

A lelki életünk teljesen ketté vált a fizikai életünktől. Szellemi életünk nagy részét idegenekkel

osztjuk meg...és vacsorakészítés közben már ott van a toll a kezünkben...este majd megírom neki...:

- Hát, barátaim, ez ma a fejlődés...