A vetítés végén (3. változat) (KK-V-NYK)

Ahogy a gyökér fúródik
a földbe észrevétlen,
úgy ágadzok óvatosan
a gondolatodba,
ott ábránddá érek
és téged ez elringat talán,
vagy álmatlansággal súlyt a kép
ha kivetítsz koponyád belső falán.
Érdemem szerint ítélj,
...szeress!
Ne az ábránd adja a végsőt
s csak ott tudjak élni hol
álommá alakul révedésed.
Az idő zord szele majd rám harap,
magával visz fogai között,
s mint gyűrt, lukas szalag darab,
másféle alakba átöltözöm.