A hörcsög

 

Ó! Hogy rohadna meg ez a szemét erdő, ordibált a hörcsög lila fejjel.

Két hátsó lábán állt, és mellső lábaival úgy bokszolta a levegőt, mint egy őrült.

Ebben a pöcegödörben nem lehet élni - fuldokolta a méregtől - ennyi marha állat nincs a földön összesen, mint ebben az erdőben.

A jövő- menő állatok különösebben meg sem voltak lepve a hörcsög magánszáma miatt, hiszen többször is előfordult naponta.

Hát, - mondogatták egymásnak -, ezért hörcsög, egy vadkacsától igencsak elképesztő lenne ez a szélsőséges viselkedés.

Két dührohama között egészen normális tudott lenni, bár akkor is kellemetlenkedett mondván, csak azért beszélgetek, nehogy elfelejtsek beszélni, amúgy ha belegondolok, nem érdemes egyikőtökkel sem szóba állnom.

Ilyenkor pocakját düllesztve, utálkozó, fájdalmas ábrázattal, fenségesen bevonult lakásába.

Őt is kínos helyzetbe hozták dühöngései, de hörcsögi mivolta ellen nem tudott tenni semmit.

A múlt szerdán is úgy legázolta a szerencsétlen cickányt, hogy egész csődület keletkezett a háza előtt, pedig valójában az nem is csinált semmit, mindössze, a füvezett előkertjének szélére lépett.

Már ordítása közben is szólt benne egy hang, hogy állítsa le magát, de ettől még jobban begurult.

Mikor visszarohant odújába, majd lesült pofájáról a bőr, annyira szégyenkezett.

Megvert az Isten ezzel a kurva természetemmel - morogta maga elé -, és csak úgy égett a pofája a szégyentől.

A szakramentumát! Az anyátok valagát -szólt fennhangon, amitől kicsit megkönnyebbült.

Muszáj lesz megváltoznom - mondta -, így az egész erdő vagy röhögni fog rajtam, vagy utálni fog.

Nem lehet egy közösségben létezni tolerancia készség nélkül.

Másnap reggel elkezdte a változtatást.

Kiállt ajtaja elé, az arra igyekvő nyúl már puszta látásától is összehúzta magát, de a hörcsög megtorpantotta menekülési szándékában.

Szervusz drága nyuszika - szólt negédes hangon -, milyen szép fényes a bundád! Biztos jó napom lesz, hogy mindjárt reggel láttalak. Látom, remek egészségnek örvendhetsz, ennek különösen örülök.

A nyúl, elképedésében akkorát ugrott, csak úgy döngött, mikor visszaesett a földre.

A hörcsög képéről eltűnt a mézes mázas mosoly, és elkékült pofával ordítani kezdett. Te rühes kis rágcsáló - harsogta -, akkora zajjal jössz, mint egy részeg ló!

Mindjárt akkorát rúgok beléd, hogy attól koldulsz - hörögte - és berohant ajtaján.

Elkeseredetten magába fordult. Szomorúan belátta, hogy aki hörcsög, az hörcsög, senki nem képes önmagát átugrani.