Hiába ontott könnyeim a porba hullanak,
Maszatos arcom nem látják, csak
ha mosoly ül rajta.
A világ közönyös. Nem tudom meddig várjak.
A megváltás egy egyszerű ígéret. Bűn,
könny, vér eláraszt és fullaszt.
Gyalázat élni. Harc a sötétben magamért,
a végtelen éjben. Fetrengek, lelkem őrjöng,
húsomba mar a gőg s a kéj.
Még élek, most nem kell semmi.
Távol a világ. Csak alvadt vér szivárog,
a por szemembe hull.
Elforduló arcom hideg veríték önti el,
Hirtelen ismerős illat támad...
Talán felébredek végre!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése