Rügyek, csírák csöndben
fakadnak ágon s mély földben,
az éjnek köntösében
halkan...
A föld mélyéből előlibben
kecsesen az éj ködjében;
harmat csókja hold fényében
csillan...
A sok ezernyi palánta,
kis levelét mind kitárja,
hogy első táncát eljárja
a felkelő napnak...
 
 
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése