A vetítés végén (KK-V-NYK)

Ahogy a gyökér fúródik észrevétlen lejjebb,
úgy ágadzok óvatosan beljebb
a gondolatodba mi ábránddá érik
és elringat talán,
vagy álmatlansággal sújt,
mert kivetítsz koponyád belső falán.
Érdemem szerint ítélj és szeress
ne az ábránd legyen végső tévedésed,
ne csak ott tudjak élni hol
álommá alakul éber révedésed.
És az idő zord,
szele majd ráharap
magával viszi fogai között,
s mint ruháról leszakadt selyem darab,
másféle alakba átöltözök.