Később

Hajlott alak a szirt szélén, körülnéz, melléből nagy sóhajtás szakad föl. Amit lát, nem vigasztalja meg; szitkozódni kezd, de hamar befejezi.
        Lába előtt a nagy mélység; a messze lapuló házak vöröslő, fehér, sárgás foltjai éppen hogy csak kivillannak az összemosódott, sötétbarna-piszkos zöld növényzetből.
        Odább gyárkémény ontja a füstöt, amely mind terebélyesebbé válik, s beleolvad a lelket nyomasztóan szürke égbe.
        Néhány fekete szárnyas zuhanórepülésben, fuldokolva bukik elő a gomolyból, majd kóválygón keres menhelyet a környező sziklákon.
        Az a jelentéktelen folt, a görbe hátú emberi lény köpenyébe nyúl, valami tárgyat vesz elő. Ha ráfókuszálunk, látjuk jól: mobil az, melyet görcsösen szorít, ingat a kéz.
        Madarak rikácsolnak, csúnya, vastag felhők tolulnak a táj fölé. A fák egyre hangosabban morajlanak. A föld aprónépe gyorsabbra fogja teendőit, a hangyák izgatottabbak, mint előbb, a gyíkok a szokottnál is sebesebben iramlanak el.
        A hirtelen támadt félsötétben, a némi ellenfényből kiemelkedő figura előre, a magasba néz. Kicsit vár, azután ütögetni kezdi a kékes fénnyel világító készülék gombjait. A kezdeti tétovázás után biztosabban folytatja. Láthatólag hosszabb szöveget ír, majd töröl, megint ír – aztán egyszerre félbehagyja…
        Már dörög is, a távolban kis cikázó fények, és egyre több, s jönnek mind közelebb. Szél kerekedik, egy nagy dörrenésbe belecsap, foszlányokká szórja azt.
        Ekkor, szinte felrezzen merevült állapotából, s megmozdul az árny; maga elé emeli a telefont, jobb mutatóujjával rávág a kiszemelt gombra – elküldi az üzenetet!
        Az ég harsog, villámok szabdalják boltozatát, viharossá válik minden – az élők könyörgőn emelik tekintetüket fölfelé.
        És mintha belefáradt volna nagy zaklatottságába, kissé csitul a háborgás.
        E pillanatban fénysugár tör át a légen, a várakozóra, mobiljára vetül sávja. A kijelző vakítón vetíti ki az üzenetet: „Az Úr nincs a telefonnál. Kéri türelmét. Keresse később!”
        A szél ismét felerősödik, újra zúgni kezdenek a hegygerincen a fák, egy-egy kékes villám lecsap a közelben. Pár zsákmányra leső, nagy madár körözni kezd a magasban, hallatja fülsértő hangját.
        Az ember most megrázza magát, a telefont oldalra eldobja. Fejét felveti, szemét becsukja, s megvárja a hátába érkező következő széllökést.
        Egyet előre lép.