Ágyunk a hold

Bíbor a mennybolt

már elalélt

árnyat akaszt rá

földig a fény

köd üli keblét

vak paripán

este van érett

csend a világ

harmatezüst tőr

döfte le őt

térden az éj most

fordul a Föld

Jöjj ide Drágám

bújj Gyönyörűm

üstökös űrláng

szomjas ölünk

ringat a felhő

csókol a szél

hogy ne legyen Ő

csak Te meg Én

Csillag a párnánk

ágyunk a Hold

Hajnalig...aztán

lesz...valahogy