végéhez ért már a november
havat lápától egy jó ember
én szabadon ő meg nagy lábon
a jövőhetet még megvárom...
lábnyomom eltűnik a hóban
mentorom épp szembe toppan
makulátlan mint a hóember
őszinte becsületes jóember
tanultam volna másiknál
de apám nem volt párttitkár
érces hangján megszólított
nagyot mondott de nem lódított
a világot mindig bölcsen látta
kezeit mélyen zsebbe zárta
szemgödrében könnyek ültek
meg is halnak nem csak szülnek
arca szomorú, orra lógott
nem szólt mégis sokat mondott
ruhája rongyos de előkelő
alkalmi munkák: tetőfedő
hogy jutott idáig a tanárból?
segítség nélkül, magától...
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése