Enyészet varázs

Szívemben zenélnek...

Bakancsos dalok

ölelik a csendet,

hogy a semmiből

minden legyen.

Árnyszaggató fények

lassan körém gyűlnek,

vajúdnak némán

sarjadó szavak,

búvó verssorok közt

felsejlő ízek.

Édes aromáit

visszaforgatja a szám,

túl sok és túl kevés

magamban a lángolás.

Szépség lesz ez,

vagy szörny,

ki tudja még.

Felfoghatatlan.

Hit és lemondás

szemtől-szembe,

mint a pástra lépő

köldökzsinóron

hadakozik bennem

minden szakasz,

minden rímdobbanás.

Megszüljem őket?

Minek.

Hamvassza tűz-öl,

ringassa

világtalan világ.

Maradjanak meg,

mint a meg se született

hal(l)hatatlanok

örök vágyban,

csak magamnak

egy késői ébredéshez,

míg az enyészet

varázsa élteti...

Az életbe úgyis

belehalnak,