Lent a homokban fürge gyík szalad,
odébb a szőlő hűs olajt fakaszt,
agyagba tér a zöldellő nedű,
pihen a pince mélyben a malaszt.
Mennyből jön, hogy vidítsa életünk
a pászka mellett. Más is kell nekünk!
Bárány sült illat terjed tűz körül,
asszony libbent közénk be titkos bűnt.
Jöjj! És perdülj tűzbe kis angyalom!
Daloddal ölelj itt a pamlagon,
csöpp csókkal írd az éjbe a nevem!
Elillan, röppen mindenik bajom.
Galamb szívednek vagyok bolondja,
bortól, csóktól csak a halál oldja
el testemet, de lelkem itt virít
rózsafaként bimbódnak hódolva.
Övemben görbe kardom már remeg,
tarsolyban sok mag majd, hogy kipereg,
fürge gyík már meleg zugába ér
asszony ölébe hajtom réveteg
a bús fejem. Álomba ring a tér,
kezdődik újra éj, majd véget ér.
Szeress, szeress, te boros látomás!
A hajnal harmat újra korsót kér.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése