Én és én

Én

Ébredj fel, ez a való világ.
Kék foltok, hol vannak már azok?
Rég nem díszítették testedet.
Emlékszel? Milyen jó is volt,
talán akkor vigyorogtál igazából utójára.
Kis naiv, te sem vagy jobb.
Öntsd már azt a vizet, hagyd szunnyadjon.
Fáj? Nevetséges vagy.
Nézd mit tettél, ez neked parázs?
Sosem leszel képes rá.

és én

Olyan szépen lobogót, de nézd mi maradt.
Miért változik, folyton minden és mindenki?
Az a kör, s azok a nyelvek, te nem voltál ott.
A bárányok akik nem sírtak, csak zokogtak.
Bódult egy nyáj voltunk, s néha vagyunk.
Az elsőből lesznek az utolsók,
vagy a középsőből az elsők?
Vagy, hogy van ez? Mi van???
Na ez az. Egyszer volt hol nem volt,
igazából már azt se tudom mi volt.
Hol vannak már azok a foltok.
Néha előbukkannak,
s olyankor vagyok talán a legnyugodtabb.
Igen ők azok és ők voltak a …