Létforrás (javított)

Már fáradok így a szelekkel vállamon
a rám nehezedő, lebegő ég alatt.
Csak a tücsök bírja éberen a parton.
Merengve dalolunk, ámul az alkonyat.

Kibírhatatlan tán,
mégis édes így a magány.
Kínzó, taszító a lét,
de éhesen falom.
Még leküzdhető szenvedély,
s parány lépteivel
velem fordul minden
- mert így akarom.

Korongon tekergő, keserízű örvény
az élet, még mindig megbocsájtható.
Csendesen bolyongva a parton: vén
nyugalom ez, hullámdalú, altató.