Álltunk, s fogtad a kezem,
Csak néztem a szemedet.
A percek múltak, s csak fogtad
A kezem, s néztem a szemedet.
Kezem fogtad, szorítottad,
két szemedbe mosolyogtam,
s közben nem tudtam, hogy
nem is kezem, szívem fogtad.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése