Hajnal

Én vagyok csak ébren,
a valóság egy kicsit
még álmom folytatása,
kezem lustán mozdul
kedvenc kávéscsészémen.
Az ég pereméről a tájra,
skarlátvörös fény csordul,
körülvesz a derengő hajnal
hangtalan sóhajjal.
Búgó madárdal köszönt,
és a lopva távozó éj,
mindent eltakaró
sötét függönyét,
a világ ablakán,
épp most húzza szét.