Végül

Ha elfogy végül maradék erőnk,
a végtelenség kegyesen fogad.
Ott nem számít majd testünk gyengülése,
és nem jegyeznek szürke napokat.

Mindenek feletti, örök álom:
testvér, barát már sosem idegen,
békességbe merül minden lélek,
a végső, nyugodt partvidékeken.

Ha tétován is, mind oda tartunk,
feledve  a lét vad káprázatát,
hol áhítatra nyílik konok ajkunk,

és elborít a könnyű álmodás.
Összehajolunk e kegyelemben:
megérinti lelkünket az Isten.