Érzelmek

Tudom Te messze vagy,
utad, már nem tudom merre is vezet?
De nincs perc, mindig nem Rád gondolok!!!
Álmodban Nálad jártam, megtudod,
hisz kis hófehér párnád nedves,
ott csillog fájdalmam könnye.
Bilincsben van a testem,
gondolataimban Nálad járok
A múlt fátylán keresztül
egy csodálatos piros ruhás
tünemény mosolyog rám.
Ülök a szobámban, mely
oly üres és rideg nélküled.
Csak ülök behunyt szemmel
és álmodozok.
Az elmúlt idő csodálatos
élményeinek emlékképei töltik be énemet.
Ilyenkor, megremeg szívem,
úgy érzem Te itt vagy velem.
Megérintesz, hozzám bújsz.
Egyé válsz velem,
betöltöd egész lényemet.
Ilyenkor mámorító érzés járja át testemet,
mintha a tündérek világában lennék.
Ölellek, csókollak,
félek, hogy eltűnsz a messzeség ködfátylában.
Sugárzik belőlünk a boldogság,
az együttlét csodás érzése.
De valahol ehhez a meseszerű élményhez,
mely oly csodás.
Egy hideg fuvalat érkezik és minden elmúlik,
újra nagyon messze vagyunk egymástól.
Kinyitom a szemem,
a szomorú valósággal találom magam szemben.
Nem vagy velem,
szomorúság és üresség vesz körül.
Nagy fájdalom hasít belém.
Nagyon hiányzol.