2012. június 10., vasárnap

míg élek

with 0 Comment


Míg élek, magamban hordom hiányod
-láz-égette vágy kínja elemészt-
tétlenül, mint félbehagyott lövészárok
romba dőltem a bűnös percekért.

Kifordult álmodból fagyott öl-meleg,
örömtitkok, parányik, zümmögők
s a távol riasztó csendje lehetek
nélküled már az őszi delelőn.

Menekülhetsz. Hagyom, hogy égj s átlobogj
még egyszer belém ácsolt kordonokon
tiltott vágyaim tükörjátékaként.

Szívem menedék, -rád mit is hagyhatnék-
akkor is, ha egy fékeveszett rab volt
 és óvott téged magamnak, magamtól.
 
 

0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.