Ma szembesültem egy problémával, amihez hasonlóval akkor találkoztam, amikor énekelni tanultam. Arról van szó, hogy az ember szeret valamit művelni, és azzal kapcsolatban meg is akar tanulni mindent, amit csak lehetséges. Jönnek a szakavatottak, és "segítenek" elsajátítani a szakma valamennyi fogását. Jelen esetben a versírást. Tanácsot adnak, hogy kéne, mint kéne, és az ember hallgat rájuk, hiszen ők aztán tudják. Valójában mi történik? Jó esetben fejlődünk, jobbak leszünk, de hol a határ, amikor azt kell mondani, ezt nem engedem, ezen nem változtatok, ez így nem lesz az, amit írni akartam? Ezt KI mondja meg nekem? Lássunk egy példát. Szándékosan nem írom le az irodalmi portál nevét, de ott olyan rektorálás folyik, ami a szigorúnál is szigorúbb. legalábbis egyesek számára. Ott is leírtam, hogy két részre osztják a "költőket." Vannak a kedvencek, ők bármit írhatnak, azonnal elfogadják, és vagyunk mi, többiek. Nekem összesen két versemet fogadták el, a többi, kuka. Értem én, biztosan nem voltak jó versek. De akkor a másik irodalmi portálon, miért emelték ki, miért jutalmaztak ( idézőjelbe persze) meg? Abban lennék kíváncs a véleményetekre, ( már ha van) hogy Ti mit tapasztaltatok ezzel kapcsolatban? Miért más és más az elfogadott stílus különböző irodalmi portálokon? Az ember azt hinné, a vers, az vers. Mindegy hová küldöm be, akkor miért ilyen nagyon eltérő sok vélemény?
Szóval ezután azt teszem, amit akkor, amikor énekelni tanultam. Megmondtam a tanáromnak, hogy operettet nem.
Riba
Szinay
