Nyár

Éjjeli árnyak után, mélységes álomból ébredve,

csodálom a hamvas hajnalt,

a nap járja szilaj, zabolátlan táncát,

már kora reggel derűsen vigad.

Kint a kertben terebélyes tölgy,

a százéves öreg hölgy valamennyi ágán,

tegnap még zsenge hajtás sarjadt,

mára a nyár, mint áttetsző üveg borul a tájra,

a levegő rekkenő,

az iskolában, ma csengetnek be utoljára.

Fűben parányi csiga,

keskeny szivárvány csíkot húzva,

csiga- lassan csúszik valahova.