Útban hazamenet temető
mellett mentem el, s néztem
keresztfák hullámzó hátait,
csillanó márvány fejfák
szóltak: az életem elmúlik,
senkinek nem hiányzik.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése