így szólt nekem: ébresztő,
borús reggel, félhomály,
milyen nap vár ma rám;
hangod selyme simogat
szemed varázsa csalogat,
ágyam öle vágyik rád,
felkínálja neked magát,
bár tudnám, ki volnál.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése