Nem írok már verseket,
meghalt bennem a rím.
S a test sorvadni látszik,
lassan már kívül is.
De csak a lélek bénult,
csak az lett ám hontalan,
mígnem a test eltűnt lassan,
szégyentől ittasan.
Mert miért is élek már,
ha rímeim apadnak?
Mit épp írok, tán
ügyetlen s hasztalan.
Becsmérlőn lenézik,
hogy érzek még szüntelen,
csak arc nélkül sötétben,
játszom a bűnömmel.
Nem kell, hogy halljátok,
bennem is árad vér.
Nem kell, hogy lássátok
ahogy tollam papírt ér,
mert rímtelen, szüntelen
olvadok, sorvadok,
bénultam, kábultan,
rímelek, dúdolok...
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése