Hattyú testű, hosszú nyakú,
kényes-kecses hárfa húrja
rezdül, zeng, ha cirógatja szellő
gyengéd, simogató ujja.
Húnyt szemmel hallgatom
mélyen zengő hangját,lelkemben
kelt érzés verseng szökőkútként
csobogó, dúdoló dalával.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése