ég bennem egy gyertya
olvadó viasza fájdalom forrása
forró magmaként űzi beteg testemet
sem jobbra sem balra nem enged engemet
egyik énem békés szeretetet áraszt
másik türelmetlenül várja a választ
emez jóból kíván erőt meríteni
amaz onnan bentről akar építkezni
nagy titkokat hordok a lelkem elfedi
látni nem engedi
ég bennem egy gyertya
szívem mélyén egyetlen parázsló máglya
talán ma még azt hiszem hogy játék csupán
verejtéktől nedves ruhám küzdök ostobán
a testem elfáradt levegőért sikít
valami bennem oltani készül iszik
kortyolom a hűs nedűt végre lélegzem
gyorsan ég viasza fényezi új képem
felcserélem-e elfajzott vérem vízért
ha a tűz megkísért
ég bennem egy gyertya
lángja vakká tesz erősen sebzi szemem
pislogok hátha megértem ébredésem
égj csak élj a mának holnapod kiderül
dereng már valami gyertyám csonkja hevül
vágyom a messzeséget ismeretlenül
elfogadás nincsen üvölti a harag
vágyam messzesége ismeretlen marad
a heves anyag vetkőztet minden pucér
fájdalmas űr a tér
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése