András nyelt és megint csak nyelt, mint ahogyan általában szokta, hiszen József létére lemanfrédozták, pedig ő egyértelműen Marcell, és ez az egész, ahogy van kibírhatatlan. Izidorságában, befelé sírt, amiért egy egyszerű Guidót így ki lehetett Gyulázni. Világos Gerébként, már-már verébnek érezte magát, ez a szegény Vidor, aki már nem tud vidulni, még a Vencel téren sem. Hiszen, hát egyszerű Vince ő, akkor miért ez az utolsó, aljas, leosztályozó leoszkározás?
Szegény jó - egyértelműen Nándor nevű - hősünk, zsebéből kihalászott egy Özsébet, és önmagában is Zalánunk, zaklatott futásba kezdett.
Majd Mariskánk hirtelen homlokon csapva magát! Eldöntötte, hogy Jancsi nélkül nem működik a sütőipar mézeskalácsos ágazata! Ezért, a nevére oly következetes hidegrázással vigyázó Tilda, döbbenetesen hosszú - négy másodpercnyi - vívódás után, egy határozott mézeskalácsos eljuliskásodást eszközölt.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése