Olyan vagy, mint egy
nyitott könyv előttem.
Továbblapozok,
semmi változás,
ismétlődnek a gondolatok,
ugyanazok a formák.
Összecsuklak.
Bezárult a könyv,
ahogy te bezárultál.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése