kezem között...

kezem között…

föld,
keverve étellel, itallal,
élettel, halállal, verejtékkel,
könnyek sós izével,
- taposlak én…
folyók, tengerek, tavak,
futó zápor, viharos alkonyat
keresztre feszített ártatlan
hajnali harmat
én vagyok a föld,
kit lovak és gépek szántanak
kezem között szétmorzsolva
múló hétköznap, ünnep, nóta,
gyász, harangszó,
lobog a fekete lobogó
föld,
eső, sár- magnyelő
muszáj születni tovább - tovább
nem állít meg a teremtő
keresni a pillanat néma fészkét
hallgatni a dobbanást
mi megzavarta
a világ néma csendjét
itt dobog bennem, benned
az ősrobbanás,
egy felkiáltó jellel
méltók vagyunk- e vagy méltatlanok
születni és halni,
földbe szállni
itt hagyva testünk a földnek
míg lelkünk útra kel
nem számolva a percet az órát
csontketrecéből szabadulva
hazatér a lélek,
legyőzve a végtelent