Esti kép…sokadszor

Jöjj, légy a kedvesem…
Beérett a torzszoknyás hold.
Ne hagyj magamra, a félelem
elragad magával, mikor az éj álmot old…
Mert lop… tégedet is elvisz tőlem!
Most még itt heversz lábaim alatt,
látlak, beszélek hozzád, közben
az idő lélekkalászokat arat.
Maradnék neked a székemen,
fogva tartanálak egészen,
kitűznélek rajzszögekkel…
Félhomályban egyesülnék veled:
Szeretnélek édes árnyékom!
Hadd élhessek benned… neked.