Tenyeremből esznek a tegnapok.
Csipegetnek lassan emlékzabot -
táplálják vele merült testemet
töltik a holnapom, mi eltemet.
A jelennel nehéz mit kezdeni.
Éhes, mohó önmagát kelleti -
mire kimondom: csodás e reggel!
befalta pár óra, s delet hergel.
Álmosan figyelek havas tájat.
Ablakomon keresztül hűs árad -
ráhajtom a vállamra kendőmet
adok még sanszot a jövendőnek.
Mert suttog a pillanat bűvésze.
Meghívja tudatom egy ebédre -
beleoltja sejtembe Szűz Reményt:
tegyem én felnőtté a tűztestét.
Vállalom kérését, mert hízelgő.
Nos, ember vagyok én is, esendő -
fittyet hányva a mára, mosakszom
várva, hogy a lavor lét fakasszon.
Csipegetnek lassan emlékzabot -
táplálják vele merült testemet
töltik a holnapom, mi eltemet.
A jelennel nehéz mit kezdeni.
Éhes, mohó önmagát kelleti -
mire kimondom: csodás e reggel!
befalta pár óra, s delet hergel.
Álmosan figyelek havas tájat.
Ablakomon keresztül hűs árad -
ráhajtom a vállamra kendőmet
adok még sanszot a jövendőnek.
Mert suttog a pillanat bűvésze.
Meghívja tudatom egy ebédre -
beleoltja sejtembe Szűz Reményt:
tegyem én felnőtté a tűztestét.
Vállalom kérését, mert hízelgő.
Nos, ember vagyok én is, esendő -
fittyet hányva a mára, mosakszom
várva, hogy a lavor lét fakasszon.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése