Tudom

Végtelen éj fekete szemében vibráló
Szentjánosbogarak csillámait ejtettem el
A képzelet vasalt ingét gombolva,
Mikor csorgó patakok hajára hullt
Színes pillangószárnyakat simogattam
Ügyetlen ujjaimmal
Augusztusi harmat fátylát melengető,
Hívó ajkad helyett.
S most, amikor ciklámenillatú kertek
Tátongó ölén fehér kabátot porol január szele,
Szelíd szilvafák szorgos sóhaját legyintve,
Tudom,
Kiporolt szőnyeg a tavaszi rét pipacsos dombon
S az égen csak varratlan gombok a csillagok.