Halhatatlan szerelem

Elhagyott, és te ülsz. bámulsz az ablakon át,
évszakok múlnak-érkeznek a szemed előtt,
őszből tél, aztán tavasz lett, várod a csodát,
nap nap után, hogy újra lásd, ahogy azelőtt.

Olyan könnyedén ment el, egy pillanat alatt
ostorpattogássá vált, nem cirógat a szó,
a titkokból szőtt kötelék, durván elszakadt,
hogy együtt lehet halhatatlan és halandó.

Azt mondta vigyáz rád, de éhezett véredre,
elmenekült, tudta önmagától is megóv,
éhség és a szerelem viaskodott benne,
neked áldozta vámpír-lelkét Drakula gróf.