Járni tanulok

Járni tanulok most újra, látod,
kénytelen vagyok, mert élni vágyok.
Körém gyűl a láz, én gúzsba kötve,
rám telepszik a bűn, és gyötörne.

Múltat kutatom, mint bolydult néma,
utak medrébe, ha lépek néha,
üres szememben torz falak árnya,
tapogatózom, két kezem árva.

Tátongó űrben, úgy iszonyodva
várni próbáltam még, álmodozva,
a megoldásra, egy hívó szóra,
de rám szóltál és már mentem volna.

Csetlek és botlok, te karolsz féltve,
megóv és vigyáz szép szemed fénye,
pamlagot terít a kemény földre,
ha esnék újra, ne törjek össze.