Egymásért

Még élnek szavaim, nem fúltak belém
mély sóhajjal vesznek jogos levegőt -
mert kitartó szomjuk valóban serény
nekem nem hazudnak, azt megérezném.

Lehangol a mozdulatlan, holt mondat
mikor elszáll a lét a gondolatból -
és fázó, remegő, csupasz váz fonnyad
ott, hol a lélek sebe varba forrad.

S ugyan mi tölthet meg betűt élettel?
mint maga az ember, ki formálja őt -
ha szív és agy oly éberen ébred fel
hogy édesded hangjuk vérted, éretted.