Egértelműen
— Halló! Egérgond-mentesítő?
Riadt, feltűnően szoprán, lila hang vette fel a kagylót.
— Igen uram, parancsoljon! Akut gondjai vannak, vagy folyamatosak?
— Kisasszony, maga a diszpécser vagy a tanácsadó?
— Is-is uram. A kolléganőmmel ketten végezzük ezt a gigászi mentőakciót.
— Nagyon örülök, hogy megtaláltam az elérhetőségüket!
— Jó, hogy mondja. Hol sikerült ráakadnia?
— Az interneten.
— Remek, akkor biztonságos helyről szerezte be az infót. Családos?
— Igen…
— Nagy családja van?
— Olyan közepes…
— Értem, tehát nagyjából húsz személy. Semmilyen körülmények között ne hagyják el a lakásukat! Inkább korogjon a gyomruk. ha kell egy hétig, de bele ne sétáljanak abba a körkörös csámcsogásra hívóba, akármilyen ínycsiklandó dolog is van a közepén! A pépesből se egyenek! Ha befalazzák önöket, azonnal kezdjenek alagutat ásni a másik irányba, feltéve, ha nincs vészkijáratuk. Meglátják, a szabadság várja magukat. Vagy így, vagy úgy. Mindig van megoldás. Majdnem mindig… De képzelje, egyikünk valamiért belement egy ilyen szakasztott borzalomba, és még most is fáj a szívem érte. Hiába mondtam, hogy ez már tudományosan letapogatott tény, hogy nem szabad, mert beleragad. Már nem mozdul szegény. Én belehalok Balambér úr hősködésébe, ne kövessék! A csend és lapulás életet ment, majd esznek, ha lesz mit. Persze, ilyen csábító környezetben rettenetes! Tudja, itt berendeztek egy díszhívogatót titkosan felfüggesztett vidéki sonkákból, kolbászokból és szalonnákból. Borzasztó nehéz. De fegyelem nélkül élet sincs. Érti uram, ugye érti? De bőghetnékem lett… A lavórt is kerüljék! Ha hirtelen házigazdájuk — házi ellenségük — nagy vendégséget rendez, amolyan dínomdánom falatokkal látná el önöket, azonnal hárítsák, hozzá ne érjenek! Néhány nap koplalás után, általában beletörődnek, hogy önök nincsenek is, eltávolítják a veszedelmes szerkezeteket. Onnantól kezdve egy valaki keressen biztos élelemforrást, olyat, ahol nem nagyon firtatják a hiányt, és egyenként csakis olyankor járjanak étkezni, amikor biztosan nem látja önöket senki. Valami másban segíthetek-e?
— Igen, kezét csókolom. Hol is van az önök drágalátos irodája?
— Bőr utca, negyedik lukkantás. Ha majd elmúlik a veszély, kukkantson be!
— Remek tini lány! A hangodból tini cinire gondolok, egész fiatal lehetsz.
— Nagyon, uram, de tettre készek vagyunk.
— És akkor hogyan tartják a kapcsolatot egymással?
— Állandóan változó telefonszámokat használunk, mindig ugyanazon az oldalon közöljük az interneten, hogy minden érdeklődő gond nélkül megkaphassa tanácsainkat.
— Emberi hozzáállással merre is van ez pontosan?
— Savanyú Sándor utca huszonkettő, második emelet, negyvenhármas lakás. Szép, füstölt otthonban lakunk.
— Csak laktak. Nagy segítséget adott, tudniillik tele vagyok egerekkel.
— Itt vagy a spájzomban? Az összes létező tippet megadtad. Ki nem állhatom, hogy dézsmáljátok a holmimat, de leginkább a jelenlétetek irritál.
—Jaj ne! Mit tettem? Kiadtam magam, magunkat, népemet. Most meglakolunk… Negyvenhárman vagyunk…
— Én elájulok! Mindig csak egyet láttam, annak is inkább a nyomát.
— De hát uram, miért nem jelezte, hogy maga nem egér?
— Kislány, halvány sejtelmem sem volt, hogy te nem vagy nem egér. Egészen megtévesztő volt az egérmentesítő cím.
— Pedig mi ezt arra értjük, kérem tisztelettel, hogy mentesítsük egér társainkat az egértelen viselkedéstől, és mindentől, ami egértelen. Gondolom, most befalaz.
— Igen kedves, minden oldalán betonfal vesz körül, úgy hogy esélyed sincs, kislány. Bár soha nem kedveltem a pusztítást. Szabad elvonulást ajánlok, ha…
— Nem, nem, nem és nem adom ki a rám bízottakat!
— Kislány, maguk úgy váltják a frekvenciát, ahogy akarják. Gondolom, a mai naptól egészen máshol értetik meg egymással a teendőket. Én ember vagyok.
— Brrrr! Cin, cin, cin!— Nem kell úgy ugrálni! Megmondod a feltörhetetlen kódotokat, az internetes oldalad jelszavát, és már mehetsz is. Végignézem az ajánlásaitokat, aztán úgyis csináltok másik oldalt, más jelszóval. A háttérbeszélgetések érdekelnek elsősorban, nem az, amit mindenki láthat, hanem az, amit csak ti. Az admin.
— Meg kell beszélnünk, meg kellene… Mi a garancia, hogy nem használja fel ellenünk?
— Már mondtam, a szabad elvonulás.
— Én sosem hittem embernek. Mit ért a szabad elvonuláson?
— Előre küldhetsz egy lurkót, aki visszacincogja, hogy tényleg kiengedtem. Ha neked az biztonságos, egyenként spurizhattok át, ahová akartok. Beszéljétek meg, mert különben csapdavéget értek!
— A jelszó nagyon megkombinált, nehezen jegyeztem meg… 111 111 111.
— Csudaszép jel, csudaszép! Tini lány, most nullát csinálok belőle, eresztheted az első ficsúrt!
A mentőközpont átmenetileg szünetelt ugyan, de a gyors költözés után tizennyolc perccel később, 222 222 222 jelszóval, a szomszéd ház padlásáról már folytatódott is. Tanulság nincs. A rágcsálók rágcsálnak, az emberek emberesznek. Embereljük hát meg magunkat, és éljen ki-ki a maga nem társbérlőjeképpen! Most pedig sajttalanságra fel!
— Halló! Egérgond-mentesítő?
Riadt, feltűnően szoprán, lila hang vette fel a kagylót.
— Igen uram, parancsoljon! Akut gondjai vannak, vagy folyamatosak?
— Kisasszony, maga a diszpécser vagy a tanácsadó?
— Is-is uram. A kolléganőmmel ketten végezzük ezt a gigászi mentőakciót.
— Nagyon örülök, hogy megtaláltam az elérhetőségüket!
— Jó, hogy mondja. Hol sikerült ráakadnia?
— Az interneten.
— Remek, akkor biztonságos helyről szerezte be az infót. Családos?
— Igen…
— Nagy családja van?
— Olyan közepes…
— Értem, tehát nagyjából húsz személy. Semmilyen körülmények között ne hagyják el a lakásukat! Inkább korogjon a gyomruk. ha kell egy hétig, de bele ne sétáljanak abba a körkörös csámcsogásra hívóba, akármilyen ínycsiklandó dolog is van a közepén! A pépesből se egyenek! Ha befalazzák önöket, azonnal kezdjenek alagutat ásni a másik irányba, feltéve, ha nincs vészkijáratuk. Meglátják, a szabadság várja magukat. Vagy így, vagy úgy. Mindig van megoldás. Majdnem mindig… De képzelje, egyikünk valamiért belement egy ilyen szakasztott borzalomba, és még most is fáj a szívem érte. Hiába mondtam, hogy ez már tudományosan letapogatott tény, hogy nem szabad, mert beleragad. Már nem mozdul szegény. Én belehalok Balambér úr hősködésébe, ne kövessék! A csend és lapulás életet ment, majd esznek, ha lesz mit. Persze, ilyen csábító környezetben rettenetes! Tudja, itt berendeztek egy díszhívogatót titkosan felfüggesztett vidéki sonkákból, kolbászokból és szalonnákból. Borzasztó nehéz. De fegyelem nélkül élet sincs. Érti uram, ugye érti? De bőghetnékem lett… A lavórt is kerüljék! Ha hirtelen házigazdájuk — házi ellenségük — nagy vendégséget rendez, amolyan dínomdánom falatokkal látná el önöket, azonnal hárítsák, hozzá ne érjenek! Néhány nap koplalás után, általában beletörődnek, hogy önök nincsenek is, eltávolítják a veszedelmes szerkezeteket. Onnantól kezdve egy valaki keressen biztos élelemforrást, olyat, ahol nem nagyon firtatják a hiányt, és egyenként csakis olyankor járjanak étkezni, amikor biztosan nem látja önöket senki. Valami másban segíthetek-e?
— Igen, kezét csókolom. Hol is van az önök drágalátos irodája?
— Bőr utca, negyedik lukkantás. Ha majd elmúlik a veszély, kukkantson be!
— Remek tini lány! A hangodból tini cinire gondolok, egész fiatal lehetsz.
— Nagyon, uram, de tettre készek vagyunk.
— És akkor hogyan tartják a kapcsolatot egymással?
— Állandóan változó telefonszámokat használunk, mindig ugyanazon az oldalon közöljük az interneten, hogy minden érdeklődő gond nélkül megkaphassa tanácsainkat.
— Emberi hozzáállással merre is van ez pontosan?
— Savanyú Sándor utca huszonkettő, második emelet, negyvenhármas lakás. Szép, füstölt otthonban lakunk.
— Csak laktak. Nagy segítséget adott, tudniillik tele vagyok egerekkel.
— Itt vagy a spájzomban? Az összes létező tippet megadtad. Ki nem állhatom, hogy dézsmáljátok a holmimat, de leginkább a jelenlétetek irritál.
—Jaj ne! Mit tettem? Kiadtam magam, magunkat, népemet. Most meglakolunk… Negyvenhárman vagyunk…
— Én elájulok! Mindig csak egyet láttam, annak is inkább a nyomát.
— De hát uram, miért nem jelezte, hogy maga nem egér?
— Kislány, halvány sejtelmem sem volt, hogy te nem vagy nem egér. Egészen megtévesztő volt az egérmentesítő cím.
— Pedig mi ezt arra értjük, kérem tisztelettel, hogy mentesítsük egér társainkat az egértelen viselkedéstől, és mindentől, ami egértelen. Gondolom, most befalaz.
— Igen kedves, minden oldalán betonfal vesz körül, úgy hogy esélyed sincs, kislány. Bár soha nem kedveltem a pusztítást. Szabad elvonulást ajánlok, ha…
— Nem, nem, nem és nem adom ki a rám bízottakat!
— Kislány, maguk úgy váltják a frekvenciát, ahogy akarják. Gondolom, a mai naptól egészen máshol értetik meg egymással a teendőket. Én ember vagyok.
— Brrrr! Cin, cin, cin!— Nem kell úgy ugrálni! Megmondod a feltörhetetlen kódotokat, az internetes oldalad jelszavát, és már mehetsz is. Végignézem az ajánlásaitokat, aztán úgyis csináltok másik oldalt, más jelszóval. A háttérbeszélgetések érdekelnek elsősorban, nem az, amit mindenki láthat, hanem az, amit csak ti. Az admin.
— Meg kell beszélnünk, meg kellene… Mi a garancia, hogy nem használja fel ellenünk?
— Már mondtam, a szabad elvonulás.
— Én sosem hittem embernek. Mit ért a szabad elvonuláson?
— Előre küldhetsz egy lurkót, aki visszacincogja, hogy tényleg kiengedtem. Ha neked az biztonságos, egyenként spurizhattok át, ahová akartok. Beszéljétek meg, mert különben csapdavéget értek!
— A jelszó nagyon megkombinált, nehezen jegyeztem meg… 111 111 111.
— Csudaszép jel, csudaszép! Tini lány, most nullát csinálok belőle, eresztheted az első ficsúrt!
A mentőközpont átmenetileg szünetelt ugyan, de a gyors költözés után tizennyolc perccel később, 222 222 222 jelszóval, a szomszéd ház padlásáról már folytatódott is. Tanulság nincs. A rágcsálók rágcsálnak, az emberek emberesznek. Embereljük hát meg magunkat, és éljen ki-ki a maga nem társbérlőjeképpen! Most pedig sajttalanságra fel!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése