A BOLYGÓ

Milyen virág ez,illattalan szegény.
Műselyem levelét nem fújja a szél,
az egész oly rideg, kemény.
Milyen világ ez, ahol nincs remény?
Fából faragott bútorok helyén
ma műanyag sápad,
fullasztó levegőben
mély borzadás támad.
A gyermek fa játékot nem remél,
műanyag autójával henyél.
A csutkababát ki sem mondja szája,
nincsen neki csak Barbi babája.
Másabb a búza és kenyér,
patak csobogását nem viszi a szél,
kiszáradt medrében hullám nem zenél.
Hol fű sem terem, nem leled helyed,
mű tejet iszik gyermeked,
beton tengerben sötétség dereng,
s válladra hull az esti csend.