Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2013. augusztus 21., szerda

Kormos és testvérei - negyedik rész

with 0 Comment


Kormos és testvérei - negyedik rész

Ugri és Bugri emléke még sokáig fájt a nyuszi testvéreknek.
Néha kimerészkedtek az erdő szélére, de a káposztást messzire elkerülték. Pedig már alig találtak ennivalóra. Nagy sárga avarszőnyeg borított be mindent. A fák, a bokrok ágai csupaszon himbálóztak, s ha nem vigyáztak, mérges tüskék csipkedték meg az orrukat. A kedves Szellőt elűzték a süvítő Szelek, sötét, gomolygó felhőket tornyozva az égre. Megállás nélkül esett az eső, a hideg, nyirkos idő csontig hatolt. Áztak-fáztak Kormosék ! Már a kis kotorék sem adott védelmet, a fölötte levő ernyős bodzafa is elpártolt tőlük, elhullatta leveleit.
Napról napra hidegebb lett. Az esőcseppek puha, fehér pelyhekké változtak, kecsesen táncolva himbálóztak a földre! Kormos és Talpas kikíváncsiskodott  a házból.
 –Mi lehet ez ?  - Vidáman ugra - bugráltak a pelyhek után, eszükbe jutottak a nyár eleji lepkék , s ha orrukra szállt egy-egy pihe, visítoztak örömükben.
Húhú néne mogorván nézte őket.
-Buta nyulak, ez a hó,
Hideg, s nem nektek való !  –  huhogta .
-Hó…, hó…, jaj de jó… ! –nyusszogtak , és boldogan kergették a hópelyheket.
De Húhú néne bölcs tapasztalata igaznak bizonyult.Megállás nélkül hullott hó, mintha el akarta volna temetni a világot. A testvérek alig találtak rá a kotorékházukra. És nehezen tudtak bejutni. Mellső lábaikkal szaporán ástak, a hátsókkal meg lapátolták a nagy havat.
Nehéz idők köszöntöttek rájuk. S veszélyesebbé vált az életük. Talpas rozsdás bundája, s Kormos fekete foltjai messzire virítottak a nagy fehérségben. Többnyire együtt indultak elemózsiáért, de olykor elmaradtak egymástól. Hajtotta őket az éhség. Ha bajt, Veszélyt szimatoltak, lelapultak a földre, beásták magukat a hóba, s hátsó lábaikkal dobbantva figyelmeztették egymást. A fagyott föld meg messzire vitte a hírt.
 Egyik este különösen világított a hold, fénye beragyogta a tájat, a szikrázó csillagok vidáman hunyorítottak az égen. Nyusziék messze jártak egymástól. Kormos fiatal csemetékre talált, s hántogatta finom kérgüket. Talpas meg ki tudja merre járt ! Csend volt, békesség áradt mindenhonnan.
Egyszerre valami zaj röppent Kormos fülébe. Ágreccsenés talán? Égre meredő fülekkel figyelt. Mintha Talpas sírását hallotta volna !
-Hú…, hú…,hú…, hú… Szürkefarkas!
Az életednek vége, Talpas ! –  kiáltozott Húhú néne.
A varjak károgtak, a hollók a magasban keringve károgtak, s Cserfes, a szajkó eszeveszetten kiáltozott segítségért.
Erre már ugrott is Kormos. A félelem megkettőzte erejét, bátorságát. Szinte repült a testvéréért. A hold éppen megvilágította az erdőt. Megpillantotta a távolban Szürkefarkast. Talpast lábánál megragadva szaladt. Lábuk alatt recsegett a keménnyé fagyott hó, s a távolság egyre csökkent közöttük. Szürkefarkas hátranézett. Rettentő sötét Rém repült utána!  Szörnyen megijedt. Félelmében elejtette Talpast, s szinte hasította a levegőt menekültében.  A nyuszi fekete foltjait óriási ragadozónak vélte.
 Mire Kormos odaért Talpashoz , az már sántikálva lábra állott.
 S élt, erdő, élt !
A világ megnyugodott, a madarak elpihentek. Kormos és Talpas egymást nyalogatva  hazaindult.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.