Kormos és testvérei - negyedik rész
Ugri és Bugri emléke még sokáig fájt a nyuszi testvéreknek.
Néha kimerészkedtek az erdő szélére, de a káposztást messzire elkerülték. Pedig már alig találtak ennivalóra. Nagy sárga avarszőnyeg borított be mindent. A fák, a bokrok ágai csupaszon himbálóztak, s ha nem vigyáztak, mérges tüskék csipkedték meg az orrukat. A kedves Szellőt elűzték a süvítő Szelek, sötét, gomolygó felhőket tornyozva az égre. Megállás nélkül esett az eső, a hideg, nyirkos idő csontig hatolt. Áztak-fáztak Kormosék ! Már a kis kotorék sem adott védelmet, a fölötte levő ernyős bodzafa is elpártolt tőlük, elhullatta leveleit.
Napról napra hidegebb lett. Az esőcseppek puha, fehér pelyhekké változtak, kecsesen táncolva himbálóztak a földre! Kormos és Talpas kikíváncsiskodott a házból.
–Mi lehet ez ? - Vidáman ugra - bugráltak a pelyhek után, eszükbe jutottak a nyár eleji lepkék , s ha orrukra szállt egy-egy pihe, visítoztak örömükben.
Húhú néne mogorván nézte őket.
-Buta nyulak, ez a hó,
Hideg, s nem nektek való ! – huhogta .
-Hó…, hó…, jaj de jó… ! –nyusszogtak , és boldogan kergették a hópelyheket.
De Húhú néne bölcs tapasztalata igaznak bizonyult.Megállás nélkül hullott hó, mintha el akarta volna temetni a világot. A testvérek alig találtak rá a kotorékházukra. És nehezen tudtak bejutni. Mellső lábaikkal szaporán ástak, a hátsókkal meg lapátolták a nagy havat.
Nehéz idők köszöntöttek rájuk. S veszélyesebbé vált az életük. Talpas rozsdás bundája, s Kormos fekete foltjai messzire virítottak a nagy fehérségben. Többnyire együtt indultak elemózsiáért, de olykor elmaradtak egymástól. Hajtotta őket az éhség. Ha bajt, Veszélyt szimatoltak, lelapultak a földre, beásták magukat a hóba, s hátsó lábaikkal dobbantva figyelmeztették egymást. A fagyott föld meg messzire vitte a hírt.
Egyik este különösen világított a hold, fénye beragyogta a tájat, a szikrázó csillagok vidáman hunyorítottak az égen. Nyusziék messze jártak egymástól. Kormos fiatal csemetékre talált, s hántogatta finom kérgüket. Talpas meg ki tudja merre járt ! Csend volt, békesség áradt mindenhonnan.
Egyszerre valami zaj röppent Kormos fülébe. Ágreccsenés talán? Égre meredő fülekkel figyelt. Mintha Talpas sírását hallotta volna !
-Hú…, hú…,hú…, hú… Szürkefarkas!
Az életednek vége, Talpas ! – kiáltozott Húhú néne.
A varjak károgtak, a hollók a magasban keringve károgtak, s Cserfes, a szajkó eszeveszetten kiáltozott segítségért.
Erre már ugrott is Kormos. A félelem megkettőzte erejét, bátorságát. Szinte repült a testvéréért. A hold éppen megvilágította az erdőt. Megpillantotta a távolban Szürkefarkast. Talpast lábánál megragadva szaladt. Lábuk alatt recsegett a keménnyé fagyott hó, s a távolság egyre csökkent közöttük. Szürkefarkas hátranézett. Rettentő sötét Rém repült utána! Szörnyen megijedt. Félelmében elejtette Talpast, s szinte hasította a levegőt menekültében. A nyuszi fekete foltjait óriási ragadozónak vélte.
Mire Kormos odaért Talpashoz , az már sántikálva lábra állott.
S élt, erdő, élt !
A világ megnyugodott, a madarak elpihentek. Kormos és Talpas egymást nyalogatva hazaindult.
Ugri és Bugri emléke még sokáig fájt a nyuszi testvéreknek.
Néha kimerészkedtek az erdő szélére, de a káposztást messzire elkerülték. Pedig már alig találtak ennivalóra. Nagy sárga avarszőnyeg borított be mindent. A fák, a bokrok ágai csupaszon himbálóztak, s ha nem vigyáztak, mérges tüskék csipkedték meg az orrukat. A kedves Szellőt elűzték a süvítő Szelek, sötét, gomolygó felhőket tornyozva az égre. Megállás nélkül esett az eső, a hideg, nyirkos idő csontig hatolt. Áztak-fáztak Kormosék ! Már a kis kotorék sem adott védelmet, a fölötte levő ernyős bodzafa is elpártolt tőlük, elhullatta leveleit.
Napról napra hidegebb lett. Az esőcseppek puha, fehér pelyhekké változtak, kecsesen táncolva himbálóztak a földre! Kormos és Talpas kikíváncsiskodott a házból.
–Mi lehet ez ? - Vidáman ugra - bugráltak a pelyhek után, eszükbe jutottak a nyár eleji lepkék , s ha orrukra szállt egy-egy pihe, visítoztak örömükben.
Húhú néne mogorván nézte őket.
-Buta nyulak, ez a hó,
Hideg, s nem nektek való ! – huhogta .
-Hó…, hó…, jaj de jó… ! –nyusszogtak , és boldogan kergették a hópelyheket.
De Húhú néne bölcs tapasztalata igaznak bizonyult.Megállás nélkül hullott hó, mintha el akarta volna temetni a világot. A testvérek alig találtak rá a kotorékházukra. És nehezen tudtak bejutni. Mellső lábaikkal szaporán ástak, a hátsókkal meg lapátolták a nagy havat.
Nehéz idők köszöntöttek rájuk. S veszélyesebbé vált az életük. Talpas rozsdás bundája, s Kormos fekete foltjai messzire virítottak a nagy fehérségben. Többnyire együtt indultak elemózsiáért, de olykor elmaradtak egymástól. Hajtotta őket az éhség. Ha bajt, Veszélyt szimatoltak, lelapultak a földre, beásták magukat a hóba, s hátsó lábaikkal dobbantva figyelmeztették egymást. A fagyott föld meg messzire vitte a hírt.
Egyik este különösen világított a hold, fénye beragyogta a tájat, a szikrázó csillagok vidáman hunyorítottak az égen. Nyusziék messze jártak egymástól. Kormos fiatal csemetékre talált, s hántogatta finom kérgüket. Talpas meg ki tudja merre járt ! Csend volt, békesség áradt mindenhonnan.
Egyszerre valami zaj röppent Kormos fülébe. Ágreccsenés talán? Égre meredő fülekkel figyelt. Mintha Talpas sírását hallotta volna !
-Hú…, hú…,hú…, hú… Szürkefarkas!
Az életednek vége, Talpas ! – kiáltozott Húhú néne.
A varjak károgtak, a hollók a magasban keringve károgtak, s Cserfes, a szajkó eszeveszetten kiáltozott segítségért.
Erre már ugrott is Kormos. A félelem megkettőzte erejét, bátorságát. Szinte repült a testvéréért. A hold éppen megvilágította az erdőt. Megpillantotta a távolban Szürkefarkast. Talpast lábánál megragadva szaladt. Lábuk alatt recsegett a keménnyé fagyott hó, s a távolság egyre csökkent közöttük. Szürkefarkas hátranézett. Rettentő sötét Rém repült utána! Szörnyen megijedt. Félelmében elejtette Talpast, s szinte hasította a levegőt menekültében. A nyuszi fekete foltjait óriási ragadozónak vélte.
Mire Kormos odaért Talpashoz , az már sántikálva lábra állott.
S élt, erdő, élt !
A világ megnyugodott, a madarak elpihentek. Kormos és Talpas egymást nyalogatva hazaindult.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése