Éjszakákat mos el a tenger
Feketéket és kékeket.
Kontúrjaink elvesznek
S a pontrengeteg,
Mint milliárdnyi raszter
átvillog.
S a pontrengeteg,
Mint milliárdnyi raszter
átvillog.
Csak egy tűszúrás,
Vagy egy fehér füstpamacs,
Oly vékony a határ,
S a másik oldalon már
magányosan járkál a halál.
Vagy egy fehér füstpamacs,
Oly vékony a határ,
S a másik oldalon már
magányosan járkál a halál.
Amikor átjön a képzelet
Az álmok területére s
Morpheus nagyúr már
nem dirigálja szolgáját
a sín nélkül szaladó metró
ütemére szólnál valamit, de
inkább, csak vérerekből nézel, ami
onnan jön csak Krisztus-nővérek
látják.
Az álmok területére s
Morpheus nagyúr már
nem dirigálja szolgáját
a sín nélkül szaladó metró
ütemére szólnál valamit, de
inkább, csak vérerekből nézel, ami
onnan jön csak Krisztus-nővérek
látják.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése