LÁNG ÉS HAMU

Nagy-nagy tüzet raktam
égetett a fénye
szinte megigézett
lángoló szépsége...
Elöntött a hőség
ha csak rá gondoltam
nincs más gyönyörűség
erről álmodoztam...
Ám a viharfelhők
lassan közeledtek
összetornyosultak
már nem kegyelmeztek...
Lobogó tüzemre
rázúdult a zápor
hirtelen hamuvá
változott a mámor...
Döbbenten bámulom
hová lett a fénye
lelket melengető
jövőnek reménye...
Már csak füstölgő rom
elmosta az eső
emlék lett belőle
szívemben verdeső...