Kalimpált a szíve, zúgott a feje, forgott vele a világ…
Jaj, Gyuri, ez nem lehet...nem lehet , kapaszkodott görcsösen a gondolatba. Folytak a könnyei, és állt az ajtó előtt.
A lépcsőház megelevenedett. Jöttek-mentek az emberek vidáman, morcosan. Mintha mi se történt volna! Az emeletről Kovácsék jöttek lefele hangosan. A kis Zsuzsi erősen tiltakozott valamiért, Petike döngve ugrált a lépcsőkön, szüleik vidáman nevettek .Márti minden erejét összeszedte. Ha valaki hozzá ért, buzgón keresgélt a táskájában. Jaj, csak észre ne vegye valaki nagy bánatát, jaj, csak azt ne! Örökkévalónak tűnt az idő ! Aztán hirtelen kinyílt az ajtó, s egy piros ruha viharzott ki rajta. Mögüle Gyuri kémlelt ki.
Márti összetörten támolygott be a házba. És ekkor hangosan tört fel belőle a visszafojtott hangos sírás. Gyuri kivörösödött arccal mentegetőzött, szánalmasan magyarázkodott. Márti nem is értette a szavakat. Csak azt érezte, hogy elárulta, becsapta őt az, aki számára a Minden volt !
-Menj el, kérlek - suttogta halkan.
Az ágyára borult, és zokogott keservesen.
Gyuri hallgatott, el se ment. Ott téblábolt ügyefogyottan, az ágya mellé ült bűnbánóan, még egy könnyet is kipréselt a szeméből.
Végül álomba sírta magát Márti.
Reggel iskolába ment, Gyuri meg a munkahelyére. Így telt az idő sokáig szürkén nap - nap után . A munka valamennyire elterelte a figyelmét , de az otthon gyötrelme megviselte testileg - lelkileg. Lefogyott, s az életvidám asszonyból hallgatag ember lett. Közéjük zuhant a csend.
Gyuri nem költözött el, csendben húzódott meg otthon. Még volt egy éve az egyetemen. Szüksége volt Mártira …Jól ismerte felesége erős ragaszkodását. Virág, ajándék gyűlt az asztalon.
Márti szíve darabokra hullt, de a szerelme erősebb volt. Legyőzte őt. Lassan enyhült, kopott az emlék. De valami eltört benne. A férje iránti feltétlen hite, bizalma megrendült .
Kifele szigorúan őrizte lelke fájdalmát, szörnyű , megalázó titkát.
Jaj, Gyuri, ez nem lehet...nem lehet , kapaszkodott görcsösen a gondolatba. Folytak a könnyei, és állt az ajtó előtt.
A lépcsőház megelevenedett. Jöttek-mentek az emberek vidáman, morcosan. Mintha mi se történt volna! Az emeletről Kovácsék jöttek lefele hangosan. A kis Zsuzsi erősen tiltakozott valamiért, Petike döngve ugrált a lépcsőkön, szüleik vidáman nevettek .Márti minden erejét összeszedte. Ha valaki hozzá ért, buzgón keresgélt a táskájában. Jaj, csak észre ne vegye valaki nagy bánatát, jaj, csak azt ne! Örökkévalónak tűnt az idő ! Aztán hirtelen kinyílt az ajtó, s egy piros ruha viharzott ki rajta. Mögüle Gyuri kémlelt ki.
Márti összetörten támolygott be a házba. És ekkor hangosan tört fel belőle a visszafojtott hangos sírás. Gyuri kivörösödött arccal mentegetőzött, szánalmasan magyarázkodott. Márti nem is értette a szavakat. Csak azt érezte, hogy elárulta, becsapta őt az, aki számára a Minden volt !
-Menj el, kérlek - suttogta halkan.
Az ágyára borult, és zokogott keservesen.
Gyuri hallgatott, el se ment. Ott téblábolt ügyefogyottan, az ágya mellé ült bűnbánóan, még egy könnyet is kipréselt a szeméből.
Végül álomba sírta magát Márti.
Reggel iskolába ment, Gyuri meg a munkahelyére. Így telt az idő sokáig szürkén nap - nap után . A munka valamennyire elterelte a figyelmét , de az otthon gyötrelme megviselte testileg - lelkileg. Lefogyott, s az életvidám asszonyból hallgatag ember lett. Közéjük zuhant a csend.
Gyuri nem költözött el, csendben húzódott meg otthon. Még volt egy éve az egyetemen. Szüksége volt Mártira …Jól ismerte felesége erős ragaszkodását. Virág, ajándék gyűlt az asztalon.
Márti szíve darabokra hullt, de a szerelme erősebb volt. Legyőzte őt. Lassan enyhült, kopott az emlék. De valami eltört benne. A férje iránti feltétlen hite, bizalma megrendült .
Kifele szigorúan őrizte lelke fájdalmát, szörnyű , megalázó titkát.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése