Egy galandféreg kalandjai

Galandféreg elindult kalandra,
úttalan utakon araszolva
elérkezett egy nagy sivatagba.
Ott talált rá fényes fekete bogár,
galacsint hajtott, nagyon unta már.
Pihegve pihentek a homokban,
barátkoztak a sivár romokban.
Szelvényt adott a féreg magából,
galacsint kapott a jó baráttól.
Miután így emléket cseréltek,
egymáshoz bújva pihenni tértek.

Homokvihar jött,felkapta őket,
az óceánban magukhoz tértek.
Hatalmas bálna gyomrában éltek!
Galandféregtől fájt a mája,
torkát kaparta a bogár lába.
Felköhögte és kiöklendezte,
visszakerültek így a tengerbe.
Polip karolta, koráll bújtatta,
hogy ne legyenek cápák falatja.
Medúzák hátán elmenekültek,
tintahalakkal megismerkedtek.

Gyöngykagylót szedtek, meggazdagodtak,
pálmalevélen a partra úsztak,
egymástól sírva elbúcsúztak.
Bogár hajtotta a galacsinját,
új kedvvel végezte munkáját.
A féreg sem vágyott több kalandra,
beköltözött egy kövér baromba,
ott lustálkodik az "istenadta",
egész nap szelvényeit vagdossa.
Az igazgyöngyöket ő eladta,
vagyonát bankban kamatoztatja.