Augusztus 12. Kb. 5 óra.
Sosem fogom igazán megérteni, hogy miért hiszik az emberek azt, ha valaki valamit ír, amikor rájön, akkor annak mindig kell mondanivalója legyen, okítson, vagy felhívja valamire a figyelmet, kényszerítse a tömegeket arra, hogy gondolkodás nélkül csinálja azt, amit állítólag önös érdekből kell. Így garantáltan az a többségi érdek érvényesül, amihez a többségnek semmi köze.
Tömegérdekekre hivatkozva egyéni érdekérvényesítés történik, és valószínű, ha valaki ezt észreveszi, akkor ellenségként el lesz parentálva. Nincs elmélet, amelyik felvállalná a köztudott, de mélyen elhallgatott igazságot, hogy igenis egyetlen fogyóeszköz létezik a világon: az EMBER.
Embert csinálni nem kunszt, akármelyik hülye képes rá, ha biológiai értelemben üzemképes, és ez a közérdekű tevékenység önmagában is kellemes. Ez az egyetlen tevőlegesség, ami nem kerül pénzbe, kudarc esetén gond nélkül megismételhető.
Mert ha teszem azt, az összekuporgatott pénzéből vesz valaki mondjuk egy tehenet, és az elhuny, akkor mindenki pénzben mérhető veszteségről beszél, mert ismét össze kell spórolni egy tehén árát, újra meg kell venni,- megvéve egyben azt a rizikót, hogy újra megdögölhet.
Ez borzasztó.
Egy új ember esetében ezek a problémák gyakorlatilag nincsenek. E meggondolásból következik, hogy kizárólag embertenyészettel szabadna foglalkozni, ami nem problémás, bár 95%- értelmi szinten nem haladja meg a tehénét, és a természetes elhullás anyagilag nem tenné tönkre a tenyésztőt.
Érdemes e szokatlan, de őszinte és már- már szép elmefuttatást a hazudozáshoz szokott fejekkel végiggondolni.
Augusztus 22. este.
Bosszantó, hogy a kúszónövények a kertben észrevették, hogy a padlástérben tevékenykedem, felkúsztak a ház falán, erővel be akarnak jönni az ablakon.
Annak ellenére, hogy a növénynek nincs szeme, érzem jeges tekintetét, rosszindulatú vizslatását, ahogy minden mozdulatomat figyeli, és ha kinyitnám az ablakot biztos bekúszna és megfojtana.
Gyanakszom, hogy Berta összeszövetkezett a kúszónövénnyel, mert másképp nem jutott volna hozzá az információhoz, mert az ablaküvegemen előforduló koppanások és kaparászások arra engednek következtetni, hogy Berta kavicsokkal próbálja bedobni az üvegemet, hogy az indák be tudjanak hatolni a szobámba és engem el tudjanak pusztítani.
De sebaj, mert résen vagyok.
A rendőrség már végre abbahagyta az örökös kérdezősködést, mert nem látják a Bertát, amikor itt vannak. Berta piszok módon csak ül tolókocsijában és hallgat, a szemük előtt fel-le kocsikázik, élvezi, hogy nem látják. Én több ízben célzást tettem erre a csúnya tényre, de minden alkalommal olyan furcsán néztek rám, jobbnak láttam a továbbiakban Bertának erről a csalásáról hallgatni.
Berta felnőtt ember, lehetetlen viselkedéséért én nem vállalok felelősséget.
Nagyon élvezem, hogy itt a toronyban nem hullámzik időnként a padló, a szalonban ez a tünet nagyon zavart.
Ahogy közeledik az éjszaka, az egyre sűrűsödő csillagfényben határozottan kezd kirajzolódni az ágyam szélén ülő, és engem váró idős, kövér hölgy, aki majd belémlép álmomban, mert a hölgy valójában az én álmom. Bennem lakik, csak így napközben ki szokott lépni belőlem, folytonos belémzártsága nem tesz jót neki. Ez ellen természetesen nem emeltem kifogást.
Az a ronda kúszónövény a sötétség megérkezésével egyre agresszívebben kapirgálja az ablakomat, újonnan még tüskéket is növesztett új hajtásaira, ami rám nézve és az ő szándékait gyanítva nem jelenthet semmi jót.
Sosem fogom igazán megérteni, hogy miért hiszik az emberek azt, ha valaki valamit ír, amikor rájön, akkor annak mindig kell mondanivalója legyen, okítson, vagy felhívja valamire a figyelmet, kényszerítse a tömegeket arra, hogy gondolkodás nélkül csinálja azt, amit állítólag önös érdekből kell. Így garantáltan az a többségi érdek érvényesül, amihez a többségnek semmi köze.
Tömegérdekekre hivatkozva egyéni érdekérvényesítés történik, és valószínű, ha valaki ezt észreveszi, akkor ellenségként el lesz parentálva. Nincs elmélet, amelyik felvállalná a köztudott, de mélyen elhallgatott igazságot, hogy igenis egyetlen fogyóeszköz létezik a világon: az EMBER.
Embert csinálni nem kunszt, akármelyik hülye képes rá, ha biológiai értelemben üzemképes, és ez a közérdekű tevékenység önmagában is kellemes. Ez az egyetlen tevőlegesség, ami nem kerül pénzbe, kudarc esetén gond nélkül megismételhető.
Mert ha teszem azt, az összekuporgatott pénzéből vesz valaki mondjuk egy tehenet, és az elhuny, akkor mindenki pénzben mérhető veszteségről beszél, mert ismét össze kell spórolni egy tehén árát, újra meg kell venni,- megvéve egyben azt a rizikót, hogy újra megdögölhet.
Ez borzasztó.
Egy új ember esetében ezek a problémák gyakorlatilag nincsenek. E meggondolásból következik, hogy kizárólag embertenyészettel szabadna foglalkozni, ami nem problémás, bár 95%- értelmi szinten nem haladja meg a tehénét, és a természetes elhullás anyagilag nem tenné tönkre a tenyésztőt.
Érdemes e szokatlan, de őszinte és már- már szép elmefuttatást a hazudozáshoz szokott fejekkel végiggondolni.
Augusztus 22. este.
Bosszantó, hogy a kúszónövények a kertben észrevették, hogy a padlástérben tevékenykedem, felkúsztak a ház falán, erővel be akarnak jönni az ablakon.
Annak ellenére, hogy a növénynek nincs szeme, érzem jeges tekintetét, rosszindulatú vizslatását, ahogy minden mozdulatomat figyeli, és ha kinyitnám az ablakot biztos bekúszna és megfojtana.
Gyanakszom, hogy Berta összeszövetkezett a kúszónövénnyel, mert másképp nem jutott volna hozzá az információhoz, mert az ablaküvegemen előforduló koppanások és kaparászások arra engednek következtetni, hogy Berta kavicsokkal próbálja bedobni az üvegemet, hogy az indák be tudjanak hatolni a szobámba és engem el tudjanak pusztítani.
De sebaj, mert résen vagyok.
A rendőrség már végre abbahagyta az örökös kérdezősködést, mert nem látják a Bertát, amikor itt vannak. Berta piszok módon csak ül tolókocsijában és hallgat, a szemük előtt fel-le kocsikázik, élvezi, hogy nem látják. Én több ízben célzást tettem erre a csúnya tényre, de minden alkalommal olyan furcsán néztek rám, jobbnak láttam a továbbiakban Bertának erről a csalásáról hallgatni.
Berta felnőtt ember, lehetetlen viselkedéséért én nem vállalok felelősséget.
Nagyon élvezem, hogy itt a toronyban nem hullámzik időnként a padló, a szalonban ez a tünet nagyon zavart.
Ahogy közeledik az éjszaka, az egyre sűrűsödő csillagfényben határozottan kezd kirajzolódni az ágyam szélén ülő, és engem váró idős, kövér hölgy, aki majd belémlép álmomban, mert a hölgy valójában az én álmom. Bennem lakik, csak így napközben ki szokott lépni belőlem, folytonos belémzártsága nem tesz jót neki. Ez ellen természetesen nem emeltem kifogást.
Az a ronda kúszónövény a sötétség megérkezésével egyre agresszívebben kapirgálja az ablakomat, újonnan még tüskéket is növesztett új hajtásaira, ami rám nézve és az ő szándékait gyanítva nem jelenthet semmi jót.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése