Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2014. január 29., szerda

HENRIK TITKOS NAPLÓJA, ÉS SZÓRVÁNYFELJEGYZÉSEI 11. rész

with 0 Comment


Augusztus 22. éjjel.

Meglehetősen rossz napom van, ezek a frontok úgy látszik egyre inkább igénybe vesznek. Csak fekszem hanyatt az ágyamon, nézek fel a csillagos nyári égre, és nem jut eszembe semmi. Egy ilyen éjszakai kert a maga mozdulatlanságában egy megnyugtató állandóságot áraszt, valamit megsejt az ember a végtelen fogalmából, és önnön mulandóságából. A bokrok között, és a fák koronáinak vaksötétjében hallani a kerti manók és koboldok folytonos matatását, ha kinézek az ablakon, a hold sütötte kavicsos sétautakon látom felvillanni a múlt idő sétálgató, kusza emlékeit.
A deszkafalban munkáló kaparó neszek mostanára megritkultak, mert kis lyukak támadtak a   folyamatos kaparás következtében, és egyre sűrűbben tűntek fel figyelő szemek, amik rezdülés mentesen engem figyelnek- meredten bámulnak órák hosszat. Amíg meg nem szokom, addig bizony zavar.
Gondoltam rá, valamivel betömöm a lyukakat, de lefogadom, újra kikaparják, és kezdődik minden elölről.
Ez ügyben már konzultáltam az idős hölggyel, megkértem, hívjon segítségül néhány álmomat, és közösen oldják meg valahogy ezt a nyomasztó problémámat.
A minap hallottam, Angliában annyi a kísértet, hogy világos nappal is járnak az utcán. Ott a dimenziók közötti fal nagyon vékony lehet, és az átjárás nagyon könnyű.
Foglalkoztat a gondolat, hogy odautazom, mert könnyen előfordulhat - Bertával összefutok az utcán, és meghívom egy kéthetes nyaralásra Angol országba.
Majd ha a házban összefutunk, meg is kérdezem tőle, lenne- e hozzá kedve.
Legolcsóbb, ha az ezüsthídon sétálok át, de nem tudom hova vezet, meg valószínű, Bertát fel sem engedné.
De most már megpróbálok aludni, késő éjszaka lehet, az öreg hölgy már kétszer szólt, hogy miattam nem tudnak álmaim belőlem kijönni, és ebből még botrány is lehet.

Szeptember 3. Délután 6. óra.

Megint megkeresett egy régi sérelem, az a megbántódottságtömeg, ami bennem él, az idő múlásával mit sem csökken.
Megjelentek a történet hajdani szereplői, újra feltámadt a vita, én a mai fejemmel érveltem és dühöngtem, alaposan beolvastam nekik, elküldve őket a fenébe. Ugyanakkor tudom, az ügy szereplői már nem is élnek, teljesen értelmetlen részemről ez a szimultán, semmin nem változtathatok, de rendszeresen jönnek életem feldolgozhatatlan apró sérelmeinek szereplői, és kezdődik a parttalan vita.
Még jobban irritál a tudat, hogy már értelmetlen történések így fel tudnak izgatni. Borzasztó terhes a múlt egy része miatt furdaló lelkiismeret, nem tudom utólag rendezni az ügyeket.
Átkozottul nehéz.
Lélekgyógyászhoz fordulni...aki rendszerint kollégáit nyaggatja saját rendezetlen ügyei miatt...csak a pénzt viszi el, ráadásul, ami esetemben tanácsolható, azt én nála jobban tudom- ismervén magamat. Akkor meg minek.

Így, tulajdonképpen folyamatosan élek a másik dimenzióbeli ismerőseimmel is, teljesebbé téve jelen síkomban művelt tartózkodásomat.
Nem szerencsés, ha a déli harangszó megzavarja elmélkedésemet. Nagyon beletaszít a mába és a mostba, amire úgy igazán nem is vagyok kíváncsi, mert számomra a most csak egy színpad, ahol játszódnak folyamatos színielőadásaim, ami valójában nem más, mint az életem.
Ha végiggondolom ezeket a síkokat és élettereket, azt kell mondanom- különös.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.