2014. január 29., szerda

Reccsints

with 0 Comment


- Apu, a dongó ormányosnak tekinthető?
- Nem feltétlenül kisfiam, csak amennyire ez az orgonabokrok börtönébe zárt használt lúdtalpbetét.
- Érdekes papa, teljesen meg voltam győződve arról, hogy a dongó-darázs ormányos, akár az elefánt. Bár az nem szúr, hanem tapos!
- Így van kisfiam, bár tájjellegű a hozzáállásunk, de ez azért sem csoda, mert mindenhol van táj. Most ugasd meg szépen a vörös, avar lepte fapadot, amiért nem fogja fel, hogy a nyár elmúlt.
- Papa, tavalyi termés, inkább a süket gazdit harapnám lábon, aki nem takarította le.
- Ne tedd gyermekem, mert kénytelen lennék atyai szívvel mintásra változtatni cakktalan füledet.
- De apu, ez teljesen zöldségeket beszél, a múltkor hallottam, amint a szomszédasszonynak azt mondja, ha valaki igazi mesterműveket akar létrehozni, annak minden pillanatban levegőbe kell repülnie.
- Már mondtam, hagyd a gazdit! Először is tényleg borzasztó rosszul hall, másodszor a szemei is gyengék. Mit vársz tőle? Talán majd rájön, hogy lépten-nyomon taposóaknára tiporni veszteséges vállalkozás.
- Ezt nem tudtam most követni apukám, inkább azt mondd meg, miért nem ormányos a darázs? Szerettem volna ismeretekben bővíteni életem. A holdvilágos éjszakák másról sem szólnak, mint a tanulásról. Nappal is sokra lehet jutni, de megvagyok győződve egész kutya voltomban, hogy ebben a gyönyörűen derengő megvilágításban, a sok jól láthatóság, a látótávolságon túli nagy bölcsesség óceánba vezető út...
- Mondd, ezt hol tanultad? Kezdek megijedni, mégis csak a kölyköm vagy, sosem tudnám utánad mondani...
- Elnézést kérek apu, csak a jéghegy csúcsának szabálytalan rücskeiről választottam le egy kevés lilásan rózsaszín odafagyottat.
- Nyújtsd ide a füled!
- Nem merem...
- Mondom, nyújtsd ide a füled!
- De bele fogsz harapni...
- Megérdemled! Aki ilyen pocsék és érthetetlen szövegeket ugat, abból fületlen ormányost kell faragnom!
- Értem papa, engedelmes vagyok, itt a fülem, harapd!
- Na jó, most az egyszer csak jelképesen... Figyelj, a dongó, meg a darázs olyan mint egy nádlakó csöves. Ebből a megközelítésből tehát, akár ormányosnak is nézheted, sőt elefántnak, mert a nád ormányhoz hasonló. De benne laknak. A a darázs megeszi a dongó odarakott mézét, a dongó pedig csatában száll vele és veszít. Láttál már portól felsikált parkettet?
- Igen, velem törölték fel, mert természetesen viselkedtem... Azt hiszem tanítani akartak valamit...
- Így van. A mindenkor védelemre szoruló és megvédendő gazda házának belseje az övé, ha mégis nagy ritkán beenged, vagy bearcátlankodunk - én is megteszem egyszer, egyszer -, akkor legalább ne hagyjunk nyomot. Ilyesmit vár el.
- Mondd papa, ő ormányos?
- Fiacskám, nyújtsd a másik füledet!
- Értem, tehát nem ormányos, vagy nem szabad ilyesmit kérdezni...
- A gazdáról soha semmit nem szabad kérdezni, sőt jéghegyének csúcsán viruló, kivirágzott barackfáiról sem ildomos beszélni. Figyeled kispajtás, átvettem a szóhasználatodat!
- Liba legyek, ha értettem fater.
- Ezért ugassunk kutyául! Nem kell nekünk az a rém nagy fém, amiből a rongyot rázza. A gazda után következik, na ki?
- Az ormányos?
- Most nyújtsd ide a farkad!
- Szóval akkor nem az ormányos, vagy nem szabad róla ilyent kérdezni. Értem, megint sokat tanultam papa. Mondd mitől olyan sárgás, lehangolóan komor az ég itt rögtön felettünk?
- Szomorkodik. Nem sokára elkezd pirkadni - olyankor sem nappal, sem éjjel lesz -, s úgy látszik nem szereti a fokozatosat, csak a hirtelen átmenetet.
- Még csak annyit szeretnék kérdezni, hogy a szarvasbogár ormányos-e?
- Na látod, most beletenyereltél a valóságba! Ő legalább annyira az ormányosok családjába tartozik, mint a többé kevésbé ismert, sosem hallottam róla eddig, elefánt és persze a disznó. Kinyúlik az orra. Lehet, hogy nem így nevezik, de túrdancs ormánya van neki.
- Akkor jó. Épp most fogyasztottam el egy ormányosat!
- Váljon egészségedre fiam. Most pedig a világ ormányos oldalát is megismerve, harapd át.
- Mit fater? A világot nem bírom, nincs nekem akkora szám...
- Ne kószáljunk olyan messze édes gyermekem, csak a virágsziromra szállt darázs orra alatt azt a ropogós, kiszáradt rőzsét, mert jön a tisztelettelen!
- A macska?
- Az! Reccsints neki egyet, hadd tanulja meg, mindenki ormányos, csak ő nem, vagy senki sem az, de ő igen.
- Most végre helyben vagyunk, ez volt az igazi nagy felvilágosítás, amire magamtól is rájöhettem volna, édes, drága, jó apám. Az orrom, vagy ormányom hajnalt szimatol, már reccsintem is odébb. Nem ugatok, mert tudom, ilyenkor ezek az álomszuszék gazdik rossz néven veszik. 




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.