Mottó. Politikus elme: a mondatot is másként fejezi be, mint tervezte az elején.
Program
Szavazz rám! Én megmondom, mit gondolj, sőt, hogy mit gondolhatsz!
Döntő érv
Pedagógustól kérdeztem: mit szól ahhoz, hogy tantárgyanként csak két tankönyvet engedélyeznek az oktatáshoz? Először körülnézett (minthogy többen is voltak jelen), aztán azt mondta:
– Van ám ebben okosság. Eddig mindenhol másutt tartottak a tananyagban, ezután könnyebb lesz az iskolaváltásra kényszerülő gyerekeknek és szüleiknek…
A vitákat ezzel az érvvel akár rögtön le is zárhatjuk. Hiszen azt mindenki tudja: nálunk a nebulók tömegesen áramolnak egyik iskolából a másikba.
Az év humora
Számomra legalábbis az volt 2013-ban.
Olvastam ugyanis az országszerte, így városunkban is terjesztett ingyenes újságban, hogy több kerületben szervezetten kilopkodták a lap példányait a gyűjtőládákból.
Lopnak mást is, gondoltam, miért kellene ezen csodálkozni? Megértettem aztán: a hír értékét a folytatás jelenti; mert miközben a közlemény írója az újságot mint teljesen politikamentes kiadványt jellemezte, arról tájékoztatott, hogy a szóban forgó számban „a nem rendszeresített gumilövedékekről szóló leleplező cikk” jelent meg.
Hát persze. Ha semmi másnak, az ilyen gumilőszerekről készülő híradásnak, pláne leleplezően, egészen biztosan nincsen köze a fővárosban néhány éve nagy felfordulással járt, rémületet keltő eseményekhez.
Adós
Szoba kiadó! – Hatalmat átadó. – Ország: eladó. – Rászakadó adó. – Reményt feladó. – Riadó!
Forrongás
Az ukrán jelen egyik orosz (!) elemzője szerint az ország két részre szakadását, a két erős makrorégió, Kelet- és Nyugat-Ukrajna különválását véli megoldásnak az örök viszálykodás elkerülésére.
Eszembe ötlik, milyen megosztottságban élünk mi is. Rajtunk azonban ilyen megoldás nem segíthet.
A különféleképpen elkötelezettek, hívők lelki világában hogyan is lehetne meghúzni határokat?!
Megalázó
Hallhattuk nemrég: nehezítő körülmények merültek fel egyes civil szervezetek számára, amelyek miatt nem oszthattak ételt a rászorulóknak. Mintha az lenne a gond, hogy túlzottan szemet szúró látvány a várakozók hosszú sora.
– Nahát! Így megalázni a magyart, ingyenkonyhával… – hallottam a megjegyzést egy nyugdíjas katonatiszttől.
A méltatlankodó megjegyzéseiből nyilvánvalóan kitetszett: szerinte inkább ne egyen, aki rászorul, ennek legvégső következményével együtt, minthogy megalázkodjék.
Világos: az ingyenkonyha a szégyen, nem az, hogy ilyen mérvű szegénységig jutottunk.
Életrevaló
Hű barátom bölcselkedik.
Szabad vagyok, mint a madár, mint szabad országban a szabadok. Akkor hallgatom el a véleményemet is, amikor csak akarom.
Barátom, Hű, élni mindig tudott.
Program
Szavazz rám! Én megmondom, mit gondolj, sőt, hogy mit gondolhatsz!
Döntő érv
Pedagógustól kérdeztem: mit szól ahhoz, hogy tantárgyanként csak két tankönyvet engedélyeznek az oktatáshoz? Először körülnézett (minthogy többen is voltak jelen), aztán azt mondta:
– Van ám ebben okosság. Eddig mindenhol másutt tartottak a tananyagban, ezután könnyebb lesz az iskolaváltásra kényszerülő gyerekeknek és szüleiknek…
A vitákat ezzel az érvvel akár rögtön le is zárhatjuk. Hiszen azt mindenki tudja: nálunk a nebulók tömegesen áramolnak egyik iskolából a másikba.
Az év humora
Számomra legalábbis az volt 2013-ban.
Olvastam ugyanis az országszerte, így városunkban is terjesztett ingyenes újságban, hogy több kerületben szervezetten kilopkodták a lap példányait a gyűjtőládákból.
Lopnak mást is, gondoltam, miért kellene ezen csodálkozni? Megértettem aztán: a hír értékét a folytatás jelenti; mert miközben a közlemény írója az újságot mint teljesen politikamentes kiadványt jellemezte, arról tájékoztatott, hogy a szóban forgó számban „a nem rendszeresített gumilövedékekről szóló leleplező cikk” jelent meg.
Hát persze. Ha semmi másnak, az ilyen gumilőszerekről készülő híradásnak, pláne leleplezően, egészen biztosan nincsen köze a fővárosban néhány éve nagy felfordulással járt, rémületet keltő eseményekhez.
Adós
Szoba kiadó! – Hatalmat átadó. – Ország: eladó. – Rászakadó adó. – Reményt feladó. – Riadó!
Forrongás
Az ukrán jelen egyik orosz (!) elemzője szerint az ország két részre szakadását, a két erős makrorégió, Kelet- és Nyugat-Ukrajna különválását véli megoldásnak az örök viszálykodás elkerülésére.
Eszembe ötlik, milyen megosztottságban élünk mi is. Rajtunk azonban ilyen megoldás nem segíthet.
A különféleképpen elkötelezettek, hívők lelki világában hogyan is lehetne meghúzni határokat?!
Megalázó
Hallhattuk nemrég: nehezítő körülmények merültek fel egyes civil szervezetek számára, amelyek miatt nem oszthattak ételt a rászorulóknak. Mintha az lenne a gond, hogy túlzottan szemet szúró látvány a várakozók hosszú sora.
– Nahát! Így megalázni a magyart, ingyenkonyhával… – hallottam a megjegyzést egy nyugdíjas katonatiszttől.
A méltatlankodó megjegyzéseiből nyilvánvalóan kitetszett: szerinte inkább ne egyen, aki rászorul, ennek legvégső következményével együtt, minthogy megalázkodjék.
Világos: az ingyenkonyha a szégyen, nem az, hogy ilyen mérvű szegénységig jutottunk.
Életrevaló
Hű barátom bölcselkedik.
Szabad vagyok, mint a madár, mint szabad országban a szabadok. Akkor hallgatom el a véleményemet is, amikor csak akarom.
Barátom, Hű, élni mindig tudott.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése