2014. január 29., szerda

Gondolataim

with 0 Comment


Ha nem jössz, szőnyeget terítek eléd.
Üres a szív, a szó, a száj. Úgy várlak.
Írás-jelemnek súlya, értelme légy,
árnyat-bontó fényisten. Kitalállak.

Szétszórt hamuból légy újra izzó parázs,
dalra fakasztó, mint ó-bor, jó nedűk.
Nincstelen lettem, te légy az apanázs,
ha nem vagy, felépített művem holt betűk

ezüsthabfodra csak, tajtékzó felszín
mélység helyett, mikor a szem eget kémlel.
Ilyen az ember, ha haza igyekszik
magába fojtott csendes ürességgel.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.