2014. február 9., vasárnap

Az én folyóm, az Olt!

with 0 Comment


Az Olt az én folyóm, no meg Erdélyé!  Legszebb  nyaraim álomvilágba hömpölyögtetője. 
A Gyergyói - havasokból fakadt vízének égbeszökő haragos hegyek, meredek sziklák állták útját.  De nem torpant meg a fenyegető óriásoktól, rakoncátlan gyerekként rontott előre, szorosokat, hágókat vájva törte magát át rajtuk.  Mire beért a Háromszéki - medencébe úgy elfáradt, hogy a Tusnádi - szoros után már jártányi ereje se volt.  Itt aztán megszánták a  zord hegyek az elszánt folyócskát , félreálltak az útjából, hogy erőre kapjon, megpihenhessen. Megörvendett Olt, s kedvtelve andalgott a kiszélesedő síkságon, pajkosan csiklandozta meg a partján heverésző kavicsosokat, bebújt a partok alá rejtekhelyet kanyarítva halnak, ráknak, kagylónak, majd ráérősen ballagott, bokrok csipkézték útját, s a fák lombjai árnyékkal kínálták a tűző nap elől.
Szülőfalum közelében két ágra szakadt, hogy minél többet láthasson e fenséges vidéken. Mivel kevés vízhozama volt, az egyikből kis tavak kerekedtek. Köztük szeder-, és málnaszigetek kékelltek, piroslottak,  vadvirágos  tisztások bújtak meg, ahová el-eljártak csemegézni a falubeliek, s  még  befőttnek - valót is vittek haza gyakran kantáros fazekakban vagy  kalapban. Lágyan susogó nádas közt csillanó vizükből gazdag fogással tölthették meg tarisznyájukat a horgászok.  Igazi kis tündérkert rejtőzött itt!
Tavacskáit elhagyva sietősre fogta lépteit a folyó, sodrása ember magasságú  omlást vájt a Pásztor - porongban oldalában,  majd a faluba érve  kíváncsiskodva  meg-megállt,locsogva,  csacsogva csábítgatta   a lubickolni vágyókat.
Nem is akadt emberfia , aki a  perzselő napokon ne mártózott volna meg langyos, üdítő vízében. 
Azok voltak az igazi nyarak!  Déli harangszó után már nem volt maradásunk otthon.
Magunkra kapva a fürdőruhát, a bokáig érő meleg porban mezítláb igyekeztünk az Oltra. Tőlünk egy kőhajításra gyöngyözött a víz, s az oda vezető keskeny dűlő szélén szedret csipegettünk, s a Feri bácsiék kertjéből kihajló nyári almát se vetettük meg.
 A mi falunknak három fürdőzőhelye volt, nem háborgattuk egymás területét. A sötéten ábrándozó, alig moccanó alattomos mély víztől a sekélyesen locsogó, part közeli vízig   mindenki megtalálta a helyét.  A bátor vagy hetvenkedni vágyók az öreg fűzfáról ugráltak  a vízbe, ki fejest, ki hasast, ahogy sikerült.  A kisebbek meg  ámulattal vegyes irigységgel bámulták őket.
Többnyire elkékült szájjal, vacogva kecmeregtünk ki a vízből.  A bársonyos parton  következett a játék, labdáztunk, fára másztunk, fogócskáztunk, bújócskáztunk,  szállt a  labda , kacaj, a móka.
A felfújt traktorgumi volt a legnagyobb kincs! Többen ráültünk, kezünkkel irányítva siklottunk a vízen le a szomszéd faluig!  Nemegyszer pottyantuk be róla a vízbe, de nem lett baj belőle.
A hazavezető úton meg  viccekkel kápráztattuk el, vagy épp  rémtörténetekkel ijesztgettük egymást,  a bokrok szederrel, a fák almával, szilvával kínáltak  bennünket.
Élményeink legemlékezetesebb eseményének mégiscsak a kisebb testvérek úszásoktatása bizonyult!  A módszer egyszerű, de hatásos volt. A tanítandó gyerek kezét lábát megfogták a nagyobbak, hármat lóbáltak rajta  hangos számolás közepette, majd zsupsz, lódították is  vízbe a visítozó, kétségbeesetten tiltakozó gyereket. Aztán a partról biztatták, az elmerülő kapálózót .  Az Olt nem volt széles, így kevés csapkodás után partra ért a lurkó, de minden tiltakozása ellenére újból és újból beledobták a vízbe. Néhány lecke elég volt, s pár nap múlva már ő is nevetett a következő áldozaton. Talán a folyó is velünk nevetett! 
De, jaj volt a folyót nem ismerő idegeneknek!  A híd mellett alattomos örvénnyel csapott le a gyanútlanul odamerészkedőkre. Úgy húzta - vonta, szívta magához  az odatévedőt,  akár a tölcsér a vizet. Szerencsére mindig akadt bátor, jó úszó segítség, így soha nem lett belőle tragédia. Szeszélyes alattomosságát talán megbánta az Olt is, néhány lépés után megnyugodott, s komótosan ringatózott a szomszéd falu felé.
Tisztelni kellett a folyót, törvényeit ismerni, s szent volt a béke a folyó és a fürdőzők között. És szép volt az élet.

Szómagyarázat:
-porong, lankás,  víz melletti terület, homokos partszakasz
-dűlő: itt keskeny út
-kantáros fazék: hosszú füles edény




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.