2014. február 26., szerda

LAMANTIN – Napló 1.rész

with 0 Comment


Azért írok Lamantin néven, hogyha illetéktelen kezekbe kerülne a naplóm, le tudjam tagadni, hogy az enyém. Ez részemről egy biztonsági intézkedés, és örülök, hogy eszembe jutott. Bár bukás esetén ráfoghatnám akár a Gyuszira, de ha nem sikerül, abból csak még nagyobb baj származna. Így maradok a Lamantinnál, ez lesz a legjobb. A Lambertó utcában ahol lakunk, ez egy három emeletes öreg ház, elég rozoga. Ütött- kopott, a lépcsőház fala csupa kosz, meg falfirka. Körbe futnak függőfolyosók, abból nyílnak a lakások. Ezek a folyosók tényleg függnek, helyenként annyira, majd nekicsúszom a rozsdás korlátnak.

A járólapok között több helyen kinőtt a gaz, a Rózsi mama a harmadikon azt mondta, lassan venni kell egy kecskét, ami lelegeli. Hát nem tudom, hol tartanánk a kecskét, ha éppen nem legel. Lehet, hogy a pincelejáróba gondolja, de nem tudom, hogy lehetne felhozni, legeltetni.

Az alagsorban lakik a Pimpi bácsi, eléggé piszkos, és iszákos. Mama mondta, hogy ezt a vén állatot ki kéne tömni, és belelökni a Dunába. Elképzeltem, hogy ott ringatózik a víz tetején, mint fatönk, frászt kapnának tőle a csónakázók.

Kedden úgy összerúgott Pimpi bácsi Rózsi mamával, hogy zengett a ház. Az öreg, szokás szerint be volt rúgva, és megtámadta Rózsi mamát, hogy eltüntette a macskáját. Pedig sosem volt neki, és ezen Rózsi mama úgy begurult, hogy degenerált vén szaros részegesnek nevezte az öreget, átkozottul ordibáltak egymással, mama szerint ölre is mentek, de én csak annyit láttam, hogy összeverekedtek. Az egész ház a gangon ácsorgott és röhögött, úgy buzdították őket, mint a futballmeccseken szokás. A végén Rózsi mama akkorát bevágott a vén szarosnak, hogy az hanyatt esett, és feladta a mérkőzést. Én az elsőről néztem végig a dolgot, Luluval meg a Pulival, marha jól szórakoztunk.

A földszinten lakik még egy nagyon öreg néni a lányával, aki olyan kövér, hogy ilyet ritkán látni. A nénit kiteszi reggel az ajtó elé a kertbe, egész nap ott üldögél, és mindig ugyan azt a sálat köti. Már olyan hosszú, hogy még egy elefántnak is sok lenne, de ő csak köti és köti, a fene tudja meddig.

Már mondtam neki, hogy vigyázzon, mert ilyen vastagnyakú ember csak a mesében van, de ő azt mondta nem baj, hát akkor csak kösse tovább.

Még mindig jobb, mintha kocsmába járna- mondta a papa, lehet, hogy igaza van.

A lányát, az elsőn lakó Józsi bácsi csak vitamingombócnak hívja, az meg olyanokat válaszol rá, hogy le sem akarom írni, nehogy elkárhozzak.

A Józsi bácsi felesége mondta, hogy aki ilyeneket ordít az elkárhozik, nem igazán tudom mit ért ez alatt, de vigyázok, mert ha igaza van, akkor mi lesz velem. Ott, az elkárhozásban gondolom csupa kövér, csúnya-szájú népek vannak, rettenetesen érezném magam tőlük. Itt, a harmadikon lakik még a Pipike néni, az öreg Cézárral, aki egy kutya. Eredetileg fehér lehetett a szőre, de mostanság nem az, és ráadásul hullik. Amúgy kedves állat, nem úgy, mint a gazdája.

Még lakik itt egy fiatal pár, mindig csókolóznak. Hogy mi ebben a jó, ilyen gusztustalanságot csinálni, azt nem is sejtem. Mama szerint ne is törődjek vele, ilyen emberek is vannak, és punktum. Én soha nem fogok ilyen ízléstelenségeket csinálni, meg azt sem tudom, ilyenkor hogy vesznek levegőt.

Olyan furcsák itt a házban a lakók. Valami országgal kapcsolatos dologról szoktak vitatkozni, a dagadt Gizi nénire azt mondták pufajkás. Gondolom azért, mert pufi. Átkozottul bedühödött rajta, rohadt faszisták – kiabálta a gangról, rázta az öklét, és vörös volt a kövér képe, mint egy sárgarépa. Fogalmam sincs mi az, hogy faszista, de valami állati nagy sértés lehet, ha mondták neki.






0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.