Megtisztulás

Forrva-forr a lelkem,
öröm mámora velem egyesül,
nem félek már semmitől sem,
ami elszigetelne legbelül.
Leomlottak a nagy falak:
megszűnt körülöttem minden határ,
mert aki tegnap voltam, mára eltűnt,
összedőlt a kártyavár!
El akarom érni csillagomat,
hogy Teremtőm lábánál megpihenjek...
Kidobni mind, kik bennem voltak,
még mielőtt újra eltemetnek.
Ledobtam fölös nyűgömet,
tapadt testemre, mint halra pikkelye,
szívemre az éj gyásza vont leplet,
széttépem, tűnjön el örökre!