Vad sivatag mélyén
dúskáló viharban
egyedül, bolyongok.
Képzelet határtalan,
mint körülöttem
megannyi porszemcse.
Szemem se rebbenve
ajkamra képződnek
szavakkal érzelmek.
Semmin töprengve
mégis fáj a múlt,
most hajnal,
lassan alkonyul.
Szikkadt testem
koptatja a szél
csendben az idő
fogságában.
Rabul ejtettél.
Börtönöm lettél.
S bárcsak elfelejthetnélek.
dúskáló viharban
egyedül, bolyongok.
Képzelet határtalan,
mint körülöttem
megannyi porszemcse.
Szemem se rebbenve
ajkamra képződnek
szavakkal érzelmek.
Semmin töprengve
mégis fáj a múlt,
most hajnal,
lassan alkonyul.
Szikkadt testem
koptatja a szél
csendben az idő
fogságában.
Rabul ejtettél.
Börtönöm lettél.
S bárcsak elfelejthetnélek.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése